1. Mit csinálunk edzésen?

Elsősorban fegyveres harcot gyakorlunk szabad felfogásban, leginkább egy vagy két rövid bottal (50-80 cm), késsel, ritkábban karddal (szablya, machete). A szabad felfogás alatt az állóharc mellett clinch és földharc is értendő, természetesen fegyverrel. A megközelítésünk a gyakorláshoz kettős, egyrészt tudományos, másrészt küzdősport centrikus.

Tudományos, mert azt gondoljuk, hogy a harchoz és az abban alkalmazott technikákhoz is úgy kell hozzáállni, mint egy tudományos kutatáshoz, amelynek az eredményei tesztelhetőek és megismételhetőek. A tanult technikákat ki kell próbálni szabad küzdelemben. Ha működik, örülünk, ha nem működik, alkalmazunk másikat. (Ez természetesen nem azt jelenti, hogy az adott technika önmagában nem működik, hiszen lehet, hogy más kiválóan el tudja adni.)

Küzdősport centrikus, mert a gyakorlás alapvetően párbaj orientált. Mit értünk ez alatt? Általában egy ember egy ellen, általában ugyanolyan fegyverrel vagy fegyverekkel mindkét fél részéről, de szigorúan mindig beleegyezést (pacsi-pacsi, tap-in, stb.) követően és adott szabályok keretei között.

2. Mit nem csinálunk edzésen?

Nem gyakorlunk a klasszikus értelemben vett harcművészeteket. Nem fogunk éveken keresztül több tucatnyi hasznos vagy kevésbé hasznos technikát tanítani, sem gyakorolni, nincs vizsga, nincsenek övek, az edzéseken nem foglalkozunk belső békével, meditációval és a magasabb elvekkel. A harcművészeteket mindannyian szeretjük, hasznosnak tartjuk, gyakoroltunk és jelenleg is aktívan gyakorlunk szabadidőnkben, de ez az edzés nem erről szól.

3. Önvédelemre is jók a tanultak?

A legtöbb küzdősportos vagy harcművészeti technika (ütés, rúgás, dobás, feszítés, fojtás, etc.) alkalmazható önvédelemre is, hiszen arra találták ki őket, hogy ártalmatlanná tegyünk másokat. Ahogy fentebb is szerepelt, nem gyakorlunk kifejezetten önvédelmi felfogásban, de természetesen a tanultakat lehet használni, ha úgy adódik.

Baráti jótanácsként azt tudjuk javasolni, hogy aki önvédelemben gondolkozik, az három területen szerezzen jártasságot: 1) állóharc, 2) birkózás (álló birkózás/clinch, földharc), 3) közelharci fegyveres harc.

Utóbbiban bátran ajánljuk magunkat, az első kettőt érintjük ugyan, de az edzés időbe nem fér bele, hogy mindennel behatóan foglalkozzunk. Akit kifejezetten csak az állóharc és/vagy birkózás érdekel, annak javasoljuk, hogy máshol próbáljon szerencsét, utána vagy mellette pedig jöjjön eszközzel gyakorolni.

4. Hogy néz ki egy edzés?

Rövid bemelegítés, funkcionális mozgások, utána alaptechnikák és gyakorló küzdelem. Ha kezdő vagy és még nem nagyon volt a kezedben fegyver, akkor az elején hosszú és unalmas, repetitív gyakorlás és kevés küzdelem.

A tanulási fázist sajnos nem lehet megspórolni, először meg kell tanulni stabilan állni, mozogni, mozgás közben ütni, védekezni, mindkét kezet használni támadásra, védekezésre, stb. De ha fekete öves eskrimador vagy, akkor egyből mehet a küzdelem orrvérzésig (pun intended).

Amire koncentrálunk és ami szerintünk fontos a fegyveres harcban: 1) lábmunka, 2) könnyen tanulható és használható egyszerű technikák, 3) időzítés, 4) távolság, 5) ritmusérzék. Ezeket csak gyakorló küzdelemben lehet megtanulni, sehogy máshogy, ezért annyit sparringolunk, amennyit csak tudunk.

Mottó: 

„Az edzésnek két célja van: (1) a tested felkészítése a küzdelemre, és (2) a munkamorálod növelése harcosként.

Noha bizonyos gyakorlatok segítenek a tested felkészítésében és más gyakorlatok a gyorsaságod növelésében, csak és kizárólag egy mindennél fontosabb gyakorlat van, ami mindkettőt egyaránt erősíti. Ez a gyakorlat maga a gyakorló küzdelem.

A GYAKORLÓ KÜZDELMET NEM LEHET HELYETTESÍTENI. Rendszeresen és folyamatosan kell gyakorolnod a küzdelmet, ha egy jól képzett harcos szeretnél lenni függetlenül attól, hogy milyen gyakorlatokat csinálsz egyébként”.

(Jack Dempsey – Championship Fighting, First Edition, New York, 1950, 24. fejezet „Training”, 230. oldal, fordítás: PZ)

5. Mennyire sérülésveszélyes egy edzés?

Semennyire. Azért edzünk, hogy a következő héten is le tudjunk jönni, ezért vigyázunk egymásra, mint minden normális helyen.

A technika gyakorlás közben a sérülésveszély gyakorlatilag nulla, a gyakorló küzdelmet pedig hozzád igazítjuk. Ha teljesen könnyedén szeretnél gyakorolni, akkor úgy fogsz, ha kicsit keményebben, akkor fogunk alkalmazkodni.

A legkomolyabb sérülés, amit edzésen el lehet szenvedni az a zúzódás. Ha esetleg a zúzódás sem fér bele, akkor kisebb erővel gyakorlunk, ez csak rajtad áll. Senki nem lesz se több, se kevesebb, ha erősebben vagy lazábban gyakorol. Az egot az öltözőben hagyjuk.

Full kontakt harc nincs edzésen, mivel elég gyorsan a kórházban lehet kikötni, ha bottal csapkodjuk egymást teljes erővel, de a bátraknak évente pár alkalommal el lehet menni nemzetközi vizekre evezni és itthon is tartunk egy-egy keményebb sparring napot, ahova önkéntes alapon be lehet csatlakozni.

6. Mit kell hozni edzésre?

Elsősorban klasszik edzőruha, semmi más: kényelmes edzőcipő, rövid/hosszúnadrág, póló. Ha van bármilyen gyakorló eszközöd, védőfelszerelésed, akkor ne hagyd otthon. A többit majd megbeszéljük személyesen.

Másodsorban: nyitottság, jókedv, lazaság, tisztelet, harci szellem.