DOCE PARES ESKRIMA

Edzések

Helyszín:

1135 Budapest Béke utca 21-29. III. em. (bejárat a Fáy utca felől)

 

Edzések:

Hétfő:

17:30 - 18:30 Xo Training

18:30 - 20:00 ESKRIMA

20:00 - 21:00 Késharc

Szerda:

17:30 - 18:30 Xo Training 

18:30 - 20:00 ESKRIMA

20:00 - 21:00 Filippino boksz

Legújabb videóink


Botharc - Eskrima, Arnis, Kali

Youtube csatorna

Tekintsd meg a többi videónkat is youtube csatornánkon:

 

 

A Fülöp-szigeteken honos tradicionális fegyveres és pusztakezes harcművészetek ismertebb összefoglaló nevei: arnis, kali, eskrima. E három név nem külön - külön stílust jelöl, hanem az ország földrajzi széttagoltságából, történelméből, és a régiókban a nyelvi eltérésekből adódóan ugyanazt a harcművészetet nevesíti meg.

Arnis: A spanyol arnés szóból fejlődött ki, arnés jelentése: páncél, védelem, fegyverzet

Kali: Két szóból tevődik össze: Ka-Cebuano jelentésben a Visayas speciális dialektusa, Fülöp-szigetek középső szigetcsoportjánál, camot: kezet, li/lehok mozgást jelöl, tehát a kali: a kezek mozgását, vagy egyszerűen kézmozgást jelent.

Eskrima: A spanyol esgrima szóból ered, ami vívást jelent.

Arnis, Kali, Eskrima

Az eskrima jellegzetes mozgásával és szellemiségével nem hasonlít más ismertebb önvédelmi stílusokra. Alapelve, hogy minden harcot fegyverrel vívnak, valamint az, hogy igazi veszélybe akkor kerülünk, ha eszközzel támadnak ránk. Kortól, nemtől, testmérettől függetlenül könnyebb és kézenfekvőbb fegyverrel védekezni, egy vagy több támadó ellen.

      Manapság, amikor a bűnözés egyre nagyobb mértékben növekszik a városokban, - ez sajnos nagyon aktuális téma - az erősebb a gyengébbet bántja, de egy végtelen nő vagy egy idős ember is felveheti a harcot különböző fegyvernek használt hétköznapi tárgyakkal, mint például: sétapálca, mankó, esernyő, letört ág, toll, ceruza, olló, kés, stb. úgy, hogy a támadást kivédje, és épségben távozzon a helyszínről.

      A Fülöp-szigeteken több száz harci stílus és módszer létezik. Mind specializálódik valamire attól függően, hogy mely térségben létezik az országon belül, vagy ki az alapító mestere. Eltérések mutatkozhatnak a fegyverek méretében (70-73cm vagy 1-1,5m a bot), a fegyver típusának megválasztásában (előtérbe helyezi a botot vagy a kést, vagy egyszerre küzd egy bottal és egy késsel), a harci távolság megítélésében (távolról vagy belharcból küzd fegyverrel).

      Az eskrima tanulói először az ügyesebb kezükkel egy bot forgatását tanulják, utána következik a két bottal való gyakorlás. A kés, kard, machette, espada y daga (kés és a kard/bot együttes használata) csak magasabb szinten lép be a rendszerbe. A pusztakezes és önvédelmi technikákat párhuzamosan tanítják a botforgatással, de itt lehetnek eltérések a különböző irányzatok oktatási tematikája szerint. Idővel a gyakorló felismeri, hogy a mozgás, technika, távolság, ritmus alapelvei ugyanazok, függetlenül attól, hogy nálunk vagy az ellenfélnél van fegyver, vagy nincs.

Arnis története

   Az arnis, kali, eskrima mélyen gyökerezik a Fülöp-szigeteken élő emberek kultúrájában és történelmében. A létrejöttének pontos időpontját nem ismerjük, de történelmi bizonyítékok szolgálnak arra, hogy ez a harcművészet minden kétséget kizárólag már az első spanyol gyarmatosítások előtt létezett, és az akkori törzsek harcosai napi küzdelmeik során ezt használták.

Az első ismert Fülöp-szigeteki, hős harcos: Lapulapu. Kora egyik legnagyobb arnis, vagy, ahogy azt akkoriban - helyi dialektusban nevezték - „pangamut" mestere volt. A madridi Don Baltazar Gonzales által 1800-ban nyomtatott De Los Delios című könyvében a szerző arról számol be, hogy valószínűleg Datu Magnal, Lapulapu apja az, aki a bottal való küzdelmek művészetét elhozta Mactan szigetére, és Sri Batugong és fia, Sri Bantug Lumay voltak azok, akik segítségével ez a harcművészet a Sugbu (Cebu) szigetére is eljutott. Lapulapu és Sri Humabon - Sri Bantug Lumay fia - rossz viszonyban volt, mivel Lapulapu megvádolta Humabont azzal, hogy elvette apja földjének egy részét a Mactan és Cebu közötti területet. E két törzsfőnők között dúló ellentétek nagyban hozzájárultak az ősi Arnis korai fejlődéséhez.

Magellán földkörüli útja

1500-as évek elején a spanyol hódítások elérték távol-keleten a Fülöp-szigeteket is.


   A portugál Fernando Magellán 1519. szeptember 20-án futott ki San Lucarde Barrameda kikőtőjéből öt hajóval: San Antonióval, Trinidaddal, Concepcionnal, Victoriával és Santiagóval. Magellán célja nem a Föld körbehajózása volt, hanem az akkoriban aranyat érő borsban és szegfűszegben bővelkedő Fűszer-szigetek meghódítása a spanyol koronának. A flotta azonban a mai Indonéziához tartozó szigetcsoport (Molukki-szigetek) helyett jó 2400 kilométerrel északabbra, a mai Fülöp-szigeteken kötött ki.

Magellán  

Lapulapu képezte ki és készítette fel a spanyol gyarmatosítók ellen a helyi, törzsi harcosokat. Botokkal, késekkel, machettékkel gyakoroltak és, így vonultak a kor legfejlettebb fegyverzetével ellátott Ferdinand Magellán által vezetett 1521. április 27-i történelmi jelentőségű csatába, Mactan szigetén. A puskával és toledói acélból készült fegyverekkel felszerelt spanyol hódítók meglepődve tapasztalták a fából faragott eszközök, lándzsák, és a kések „forgatásának" erejét. A spanyolok nem csak az ütközetet vesztették el, hanem vezetőjüket Ferdinand Magellánt is.

 Az arnis népszerűsége csak a XIX. század elején kezdett fellendülni a Moro- Moro játékoknak és táncoknak köszönhetően. Az őslakosok körében népszerűek voltak, mert alkalmat teremtettek arra, hogy kijátsszák azt a rendelkezést, ami megtiltotta a pengés fegyverek tartását és alkalmazását. Így a színpadi játékok és táncmozdulatok leple mögött a szigeten élők ismét gyakorolhatták a harcművészetüket.

Az eskrima világhódító útja a XX. század második felére tehető, amikor a Doce Pares Eskrima iskola elsőként tette nyitottá a képzést helyiek és külföldiek számára.

 
 
 
 
 
 
 
 
Megosztom